csütörtök, április 18, 2024

Magyarázom a saját bizonyítványom

E-mail

magyarazom

 

Kedves Szülők!

Néhány nap múlva (január 31-ig) Önök megkapják a gyerekek félévi értesítőjét.

Engedjék meg, hogy az internetes oldalakon sokszor idézett szingapúri igazgató híres leveléből idézzek. Szingapúr igen távoli, más kultúrájú ország, de úgy tűnik, ott is probléma a túlzott elvárások következtében a gyerekekre nehezedő nyomás.

 

 

„…Tudom, hogy mindannyian nagyon aggódnak, hogy jól teljesítsen a gyermekük. […] Ha a gyerekük a legjobb jegyet kapja, az nagyszerű! De, ha nem… kérem, ne vegyék el az önbizalmát, a méltóságát! Mondják neki, hogy minden rendben van, ez csak egy szám. Ennél sokkal komolyabb feladatok várják őket a nagybetűs életben. Mondják meg neki, hogy nem számít, hányasra érettségizik, önök mindig is szeretni fogják őt és nem fogják elítélni.

Kérem, tegyenek így, és gyönyörködjenek benne, ahogy meghódítja gyermekük a világot. Egy vizsga, egy rossz jegy nem fogja elvenni az álmaikat, a tehetségüket. És kérem, ne gondolják, hogy az orvosok és a mérnökök az egyedüli boldog emberek a Földön! …”

Kedves Szülők, higgyék el, a kicsikék azért aggódnak, mert attól félnek, a szüleik és a tanáraik nem fognak örülni, sőt, haragudni fognak, ha nem kapnak mindenből ötöst, vagy csillagot, vagy piros pontot. A kamaszok is, csak ők másképpen mutatják ki.

Féltjük őket, azt szeretnénk, ha a legjobbak lennének, félelmünket sokféle beidegződés táplálja:

Mi lesz, ha nem veszik fel egy jó középiskolába, mi lesz, ha valamit most itt, az alapozásnál elmulasztunk, hiszen mi mindent meg akarunk adni neki! Ezért ostorozzuk, hajtjuk őket, ezért mondunk beszédet minden nem ötös osztályzat után, amivel igyekszünk (!) lelkiismeretfurdalást, bűntudatot kelteni a szívükben.

Segítsünk nekik, hogy elérjék az álmaikat (és hogy legyenek álmaik!), hogy ha akarnak és tudnak, jobban tanuljanak, de érezniük kell, hogy biztonságban vannak otthon, hogy akkor is szeretjük őket, ha nem kitűnő a bizonyítványuk.

Hiszen ők most, itt, ebben a köznevelési rendszerben, ebben a társadalmi környezetben, egyszer, és megismételhetetlenül iskolások. Szülőnek, tanárnak segíteni kell, hogy most, itt, a nekik megfelelő módon nevelkedjenek.

Szeretettel: egy kétgyerekes szülő, aki most már tudja

Mócsánné Nagy Ágnes

Ezt a lapot a tudásmegosztás érdekében hoztam létre. Ajánlom diákjaimnak, kollégáknak, bárkinek, akinek segít a tanulásban vagy a játékban.

» magyar nyelv és irodalom, ének-zene szakos tanár – Jókai Mór Református Általános Iskola Nyíregyháza
» drámapedagógus
» általános iskolai tanár (MA)
» osztályfőnök
» gyermekszínjátszás – Vásárhelyi László Alapfokú Művészeti Iskola Nyíregyháza
» tehetséggondozás
» rendszerszemléletű személyiségfejlesztés
» gyermekkórus
» drámapedagógiai eljárások alkalmazása a köznevelésben
» improvizációs versenyek játékmestere
» innováció
» tudásmegosztás

Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.