kedd, október 19, 2021

8. évfolyam

Móricz Zsigmond: Hét krajcár

E-mail

 

het krajcar FP

1. Keletkezése: 1908. Ez hozta el számára az írói ismertséget.

2. Műfaj: novella

3. Mondanivaló: „Jól rendelték az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni.”

4. Szerkezet:

  • Expozíció (előkészítés) visszaemlékezés a gyerekkorra
  • Bonyodalom a krajcárok keresésével kezdődik
  • Cselekmény kibontakozása az első hat krajcár keresése – az édesanya játékkal, nevetéssel óvja fiát
  • Tetőpont a koldus adja a 7. krajcárt
  • Megoldás a szegénység újabb akadályt állít, megrendítő befejezés

5. Szereplők: anya, fiú, koldus

6. Hely: Soósék szegényes háza, valahol egy magyar faluban

7. Idő: a történet egy délután alatt játszódik, kb. a századfordulón

8. Perspektíva: a kisfiú nézőpontjából meséli el a történetet, néhány helyen visszaemlékező (retrospektív)

9. Nyelvezet: a népnyelvből merít

10. Stílus: realista (a valóság átfogó, hű ábrázolása)  

Mócsánné Nagy Ágnes

Ezt a lapot a tudásmegosztás érdekében hoztam létre. Ajánlom diákjaimnak, kollégáknak, bárkinek, akinek segít a tanulásban vagy a játékban.

» magyar nyelv és irodalom, ének-zene szakos tanár – Jókai Mór Református Általános Iskola Nyíregyháza
» drámapedagógus
» általános iskolai tanár (MA)
» osztályfőnök
» gyermekszínjátszás – Vásárhelyi László Alapfokú Művészeti Iskola Nyíregyháza
» tehetséggondozás
» rendszerszemléletű személyiségfejlesztés
» gyermekkórus
» drámapedagógiai eljárások alkalmazása a köznevelésben
» improvizációs versenyek játékmestere
» innováció
» tudásmegosztás

Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.