vasárnap, augusztus 14, 2022

Karácsonyi ének

E-mail

dickens

Karácsonyi ének (Dickens nyomán) - forgatókönyv gyermekszínjátszóknak

Hogyan készül egy gyerekdarab? 

Dickens, Gizi néni, a gyerekek és én – avagy hogyan lettem „íróvá”

Hogyan kezdődött?
Immár másfél évtizede, hogy színházat játszom gyerekekkel. Ez egy olyan szerelem, ami az évek múlásával egyre inkább elhatalmasodik az emberen. Csodálatos világ, felszabadít és rabul ejt, olyan élményeket hozott az életembe, amelyek nélkül valaki más lennék, az bizonyos.
Úgy kezdődött, hogy énektanárként lakodalmas játékot adtam elő a tanítványaimmal, szigorúan ragaszkodva minden hangjegyhez, néptáncos segítségével némi dramaturgiát belecsempészve. Azt a gyönyörűséget, amit akkor a gyerekek képén láttam fényleni, sosem felejtem el. Falusi iskolások voltak, és velük éreztem meg először a drámajáték örömeit, és a benne rejlő végtelen nevelési lehetőségeket.
Attól kezdve igyekeztem mindent megtanulni a drámapedagógiáról, a gyermekszínjátszásról, amit csak lehet egy olyan tanárnak, aki nem színész, nem rendező, nem dramaturg, nem drámaíró, nem díszlettervező, nem koreográfus, nem kellékes, hanem „csak” színházat akar játszani a gyerekekkel. Azt hiszem, ebben a lehetetlen vállalkozásban éppen az a legcsábítóbb, hogy kivihetetlennek tűnik. És az benne a legjobb, hogy bár komolyan vesszük, hogy színházat csinálunk, közben igazából közösséget kovácsolunk, gyereket nevelünk, képességeket fejlesztünk, és mellesleg életre szóló élményeket szerzünk egymásnak.
Azzal a problémával rögvest az elején szembesültem, hogy forgatókönyv íróvá is lennem kell, ha azt akarom, hogy a csoportom olyan anyagon dolgozhasson, ami éppen neki való. Így aztán sok-sok éve életem első karácsonyi darabja (már egy belvárosi iskolában) Tordon Ákos: Figura Ferkó c. meséjének adaptációja volt. Igazi karácsonyi történet, igazi bibliai mondanivalóval, éppen hatodikosok számára. Emlékszem, a legnagyobb gondot az okozta nekem, hogyan csinálunk a színpadon hóesést! A Móricz Zsigmond Színház színpadán aztán gyönyörűséges hóesés volt (iskolánk ott rendezte a karácsonyi gálaműsorát), de addigra már tudtam, hogy nem a tükörgömbtől kavarognak a színpadon álmaink szikrázó hópelyhei. Azok a gyerekek ma már meglett felnőttek. És éppen nemrég találkoztam egyikükkel. Röpke beszélgetésünkből sem maradhatott ki az emlékezés erre a közös munkára.

Hogyan készül egy adaptáció?
A Figura Ferkót a gyerekekkel közösen találtam ki.
Először (miután rátaláltam a történetre egy gyerekkoromból maradt karácsonyi mesekönyvben) elolvastam nekik. Rögtön rajongtak érte. Sokszor újra kellett mesélnem. Azután kitaláltuk, hogyan lehetne az abszolút epikus történetet megmutatni színpadon. Jelenetekre bontottuk, improvizáltuk, majd – ez a legérzékenyebb művelet – megbeszéltük a szereposztást. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nincs mese, meg kell írni a forgatókönyvet, és lőn. Azóta nemzedékekkel játszottam újra és újra, szeretem, mert ez az első.
A gyerekcsoportnak szánt adaptáció készítése során természetesen extra szempontok is szerepet játszanak.
Az irodalmi mű kiválasztásában és az adaptáció készítésekor a következőek:

  • milyen életkorú csoport játssza?
  • kiknek adjuk elő?
  • elfogadja-e a teljes csoport a történetet?
  • a csoport minden tagjának részt kell vennie a játékban
  • ki kell használnunk az adottságainkat (tehetséges gyerekek karakteréhez illő szerepek)

Tapasztalataim szerint majdnem minden eldől a mű kiválasztásával. És kulcsfontosságú, hogy a szerepekhez illő karaktereket állítsunk a színpadra, ez gyerekeknél igen fontos!

  • a darab időtartama a csoport felkészültségéhez illeszkedjen
  • ne írjunk bele „kényszerjeleneteket” (csak azért, hogy mindenkinek legyen szövege)

Karácsonyi ének Dickens nyomán
A második, karácsonyra szánt, általam készített adaptáció tudom, nagyon merész vállalkozás volt. Dickens halhatatlan remekművét írtam át gyerekek számára, egy egyházi iskola karácsonyi ünnepségére. Lehetetlenség. Ám az egyik gyerek látta a regény egy rajzfilm-változatát, és annyira megragadta a történet, hogy engem sem hagyott nyugodni a gondolat: ez kell nekünk. Miért ne mutathatnám meg nekik Dickens regényét?
És nekiálltam kisregényből 10-15 perces, négy oldalas analóg adaptációt készíteni. Így lettek a szellemekből angyalok, és megtörtént az a színpadi lehetetlenség, hogy Scrooge, sőt Crahcit szerepét is bizony lányok alakították.
A legnehezebb feladat a tömörítés. Ha ilyen remekműhöz nyúl az ember, mint Dickens, akkor nagyon nehezen húz ki bármit is. De kénytelen, tehát teszi.
Sok-sok vívódás, bizonytalanság, félsz közepette készült ez az írás, és ez az első adaptáció, amit kiadok a kezemből.
Persze most is bennem van: mit szólna Dickens? És mit szólna Gizi néni (a gimnáziumi szeretve tisztelt irodalomtanárom, a zsinórmérték, a szigorú ítész)?
Persze amikor lemegy a függöny, és ott állnak a gyerekek a tapsrend után, és ragyog az arcuk, vagy tudom a kis megnyilatkozásaikból, hogy megértették a dickensi üzenetet, akkor mindig úgy érzem, hogy igenis szabad ilyeneket tennem, és megbocsátana Dickens, meg valószínűleg még Gizi néni is. De az igazi megerősítés az, amikor az azóta joghallgatóvá érett 1. angyal eljön az utódok által felújított Karácsonyi ének előadásra és azt mondja: Sosem felejtem el, nagyszerű volt!


Ez az, ami újra és újra felbátorít, hogy kis és nagyobbacska gyerekeknek olyan műveket mutassak meg, amelyeket valószínűleg másképpen nem ismerhetnének.

 

 

Karácsonyi ének
Dickens azonos című regénye nyomán írta: Mócsánné Nagy Ágnes

Szereplők:
Ebenezer Scrooge
Angyal
Bob Crathcit
Scrooge unokaöccse, Fred
Az unokaöcs felesége
Scrooge gyermekkorában
Két úriember
Egy kisfiú az utcán
Fanny
Topper, Fred barátja
Fred vendégei

 

/Angyal bejön, beállítja a szereplőket, Scroogot és Crathcitet /
     
Scrooge: / diktál / Alulírott Ebenezer Scrooge ezúton felszólítom Mr. John Scottot, hogy tartozását 500, azaz ötszáz angol fontot legkésőbb december 26-áig megtéríteni szíveskedjék. Ellenkező esetben a törvény teljes szigorával sújt le rá, úgymint kilakoltatás, elárverezés, száműzetés, stb.  Pont! Aláírás, dátum.

 Unokaöcs: Vidám karácsonyt, Bácsikám! Isten éltesse!

Scrooge: Ugyan! Badarság!

Unokaöcs: A karácsony badarság? Remélem, ezt nem gondolja komolyan?

Scrooge: De igenis. Vidám karácsony! Ugyan mi okod volna a vidámságra? Elég szegény vagy.

Unokaöcs: Ugyan, no. Hát magának mi joga van  a mogorvaságra? Elég gazdag…

Scrooge: Hát milyen legyek? Karácsonykor az ember egyebet sem tesz, csak számlákat fizet ki pénz nélkül. Karácsonykor az ember rájön, hogy egy évvel megint öregebb lett, de egy órával sem gazdagabb. Öcsém! Ünnepeld meg a karácsonyt a magad módja szerint, és engedd meg, hogy én is a magam módja szerint ünnepeljem meg.

Unokaöccs: Megünnepelje? De hiszen maga egyáltalán nem ünnepli meg. Hiszen már egyetlen barátja sem maradt, akivel megünnepelhetné.

Scrooge: Hát akkor engedd meg, hogy ne törődjem vele!
Unokaöccs: Én mindig úgy gondoltam a karácsonyra, mint nyájas, boldog napokra, amikor a megváltó született, az egyedüli napokra az esztendőben, amikor minden ember mintha csak közös elhatározással nyíltan kitárná bezárt szívét. És ezért bátyám, ámbár a karácsony soha egy porszemnyi aranyat vagy ezüstöt sem tett a zsebembe, azt mondom rá, hogy áldja meg az Isten!

Crahcit : /akaratlanul is tapsolni kezd/

Scrooge: Ha magának még egy hangját hallom, majd az állása elvesztésével ünnepelheti a karácsonyt!

Unokaöccs: Ne haragudjék, Bácsi! No, ugyan, vacsorázzék nálunk holnap!

Scrooge: Én ugyan nem! Eszemben sincs. És most hagyj végre békén!

Unokaöccs: Rendben van. Mindenesetre én ezt a kísérletet megtettem a karácsony tiszteletére. Szóval boldog karácsonyt, bácsikám!

Crathcit: /a vendéghez / Boldog karácsonyt, Uram!

Scrooge: /kiszól / Ez se normális. Az írnokom, akinek heti tizenöt shillingje van és felesége meg gyerekei, boldog karácsonyról beszél! Igazán a bolondok házába fogok visszavonulni!

Úriember 1.: Scrooge úr, ugyebár?

Scrooge: Mit akarnak?

Úriember 2.: Tisztelt Scrooge úr! Az évnek ebben az ünnepi szakában a szokottnál is kívánatosabb, hogy valami csekélységet juttassunk a szegény és elhagyott embereknek, akik ilyenkor nagyon sokat szenvednek. Sok ezren vannak híján a legkisebb kényelemnek, uram!

Scrooge: Erre valók a börtönök meg a szegényházak, amiket a magamfajta rendes adófizető polgárok pénzéből tartanak fenn.

Úriember 1.: Mi egynéhányan úgy éreztük, hogy ezek az intézmények nemigen adnak keresztényhez illő testi – lelki táplálékot, s ezért magunkra vállaltuk egy olyan alap létesítését, amelyből ennivalót és tüzelőt vásárolhatunk a szegényeknek. Ilyenkor karácsonykor érzi az ember legkeservesebben a szükséget, legboldogabban a bőséget.

Úriember 2.: Milyen összeget írhatok a neve mellé?

Scrooge: Semmilyet!

Úriember 2.: Névtelen akar maradni?

Scrooge: Egyedül akarok maradni! Nekem nincs víg karácsonyom, és nem engedhetem meg magamnak, hogy naplopók karácsonyát derítsem fel. Alászolgája, uraim!

/ Elmennek, csalódottan. Hirtelen óraütés hallatszik./

Scrooge: Megint eltelt egy nap. Na, pakoljon Crachit! Gondolom, holnap egész nap el akar maradni, mi?

Crachit: Ha önnek is megfelel, igen.

Scrooge: Nekem nem felel meg! És nem is járja! Maga persze nem tartja méltánytalanságnak, hogy semmiért kell kiadnom egynapi fizetését?

Crachit: Bocsánat, uram, de ilyen csak egyszer van az esztendőben.

Scrooge: Gyönge mentség arra, hogy minden december 25 – én meglopják az embert! Holnapután korán itt legyen! Megértette?

Crachit: Igenis uram. Bold… Alászolgája, uram.
Scrooge egyedül marad, leül, elbóbiskol – közben zene.
Csengőhang. S. megijed. Bejön az angyal.

Scrooge: / rémülten / Ki vagy? Hogy kerültél ide?

Angyal: Én csak egy karácsonyi angyal vagyok. Még sohasem találkoztunk.

Scrooge: Rabló! Betörő! Segítség!

Angyal: Nem hiszel bennem? Szegénykém, te nem is ünnepeled mostanában a karácsonyt! Senkit sem szeretsz, és téged sem szeretnek. Gyere, megmutatok neked egyet a régi karácsonyok közül. Emlékszel?

/Zene. Félhomály. A tanteremben vagyunk. /

Scrooge: De hiszen… hiszen… az ott én vagyok! És az osztálytársaim, és Smith tanár úr! Hogy gyűlöltem azt a helyet!

Angyal: Figyelj csak!

Tanár úr: Mindezt szem előtt tartva iskolánk minden tanulójának kötelessége, hogy az intézmény hírnevéhez méltó módon viselkedjék, illedelmes és tisztelettudó legyen a téli vakáció napjaiban is! Ebenezer, te az idén is itt töltöd az ünnepet?

A gyermek Scrooge: Igen, uram.

Tanár: Köszönjetek el Ebenezer Scroogetól, és menjetek.

Gyerekek: Boldog karácsonyt Scrooge!

/Vidáman beszélgetve kivonulnak/

Tanár: Te pedig, Ebenezer, ne is várd, hogy apád hazahívjon az ünnepekre. Hiszen újra rossz jegyet kaptál történelemből. És tegnap éjjel is azon kaptalak, hogy szégyentelenül pocsékolod a gyertyát és a Robinson Crousoe – t olvasod. Most aztán olvashatsz itt egyedül egy hétig! Isten áldjon!

 

/Tanár el. Kopognak. Egy lányka lép be. Odaszalad a fiúhoz. /

S. húga: Édes, kedves bátyám!

Scrooge: Fanny?

Fanny: Azért jöttem, hogy hazavigyelek, édes bátyám.

Scrooge: Haza, kicsi Fanny?

Fanny: Igen! Mégpedig egészen! Apa most kedvesebb, mint máskor, és egy nyájas estén olyan szelíden beszélt velem, hogy újra meg mertem kérdezni, hazajöhetsz – e, és azt mondta, hogy igen! És elküldött a kocsin, hogy hozzalak el. És most az egész karácsonyt együtt töltjük, és olyan vígan leszünk, mint senki más a világon!

/ Kimennek, színpad átrendezése /

Scrooge /ismét felnőtt/: Mindig törékeny teremtés volt, akit egy lehelet is elfújhatott volna. De csupa szív volt!

Angyal: Asszonykorában halt meg. És ha jól tudom gyerekei maradtak.

Scrooge: Egy gyereke.

Angyal: Igaz. Az unokaöcséd… Mi baj?

Scrooge: Semmi.

Angyal: No! Látom, hogy valami bánt.

Scrooge: Csak ma nálam járt az unokaöcsém.

Angyal: Akarod látni az ő karácsonyát? Megmutatom neked. Figyelj jól. És ne feledd: nem szólhatsz hozzá!

/ zene, félhomály, karácsonyi dal, vidám társaság vonul be, asztalt, gyertyatartót, tálakat hoznak be, énekelnek, táncolnak/

Unokaöcs: Így görbüljek meg, ha nem azt mondta, hogy a karácsony badarság! És komolyan úgy is gondolta!

Felesége: Annál jobban szégyellhetné magát, Fred!

Fred: Az igaz, hogy nem olyan szeretetre méltó, mint kellene.

Felesége: Bizonyosan tudom, hogy nagyon gazdag. Legalábbis nekem mindig azt szoktad mondani.

Fred: Hát aztán, drágám. Semmi hasznát nem veszi a gazdagságának. Semmi jót nem cselekszik vele. Még a maga életét sem teszi kényelmessé vele.

Feleség: Én nem bírom el a társaságát.

Fred: Ó, én sajnálom őt. Ki szenved meg az ő gonosz szeszélyei miatt? Mindig csak ő. Itt van, ni, a fejébe veszi, hogy nem szeret minket, és nem akar eljönni hozzánk vacsorára.                                                                              

Topper /Fred barátja/: Ez az agglegény egy nyomorult, társadalomból kivetett fráter, ne törődjünk vele!

Feleség: Azért Fred minden esztendőben meghívja a karácsonyi vacsorára, mert mégiscsak a rokonunk.

Fred: Azt hiszem, tegnap fel is ráztam a lelkét.

Feleség: Mégiscsak karácsonyeste van, énekeljünk! /éneklésbe fognak - -tánc: Deck the halls/                                                                                                                   

Fred: Egészségünkre, barátaim. / Iszik./ És igyunk Scrooge bácsi egészségére is!

Többiek: Éljen Scrooge bácsi!

Fred: Vidám karácsonyt és boldog újévet az öregnek, akármilyen is! Nem akarta elfogadni tőlem, de mégis ezt kívánom neki.

Scrooge: Mégis gondol rám. Az unokaöcsém. És ez a vidám társaság. Hm. Furcsa. Réges – régen tényleg szerettem a karácsonyt. És most? Egyedül vagyok. Nagyon egyedül. / Elbóbiskol. Zene. Csengőszó. Fény/

Angyal: Hát változtass ezen! Mindig egyedül akarsz lenni? Így akarsz meghalni, magányosan? Hiszen senkid sincs. Menj el a vacsorára! Még nincs elveszve minden! Szerezz barátokat! Látod: ők szeretnek téged, olyan mogorva, vén öregembernek is, amilyen vagy.

Scrooge: /felébred / Hol az angyal? Angyal! … Tényleg a bolondokházába fogok visszavonulni! Hm. Azt hiszem valóban volt itt egy angyal. Én… könnyű vagyok, mint a toll, boldog, mint egy angyal, vidám, mint egy iskolás fiú, szédülök, mint a részeg! Karácsony van! Karácsony van? /kihajol az ablakon / Milyen nap van ma szép öcsém?

Egy hang: Karácsony első napja. /kiált /

Scrooge: Nem mulasztottam el! /Visszamegy az ablakhoz / Hahó, szép öcsém!
Ismered-e azt a baromfikereskedést, innét a második utca sarkán?

Gyerek: Meghiszem azt!

Scrooge: Okos gyerek vagy! Nem tudod, eladták már azt a díszpulykát, amelyik kinn lógott a bolt előtt? Nem a kicsit gondolom: a nagyot.

Gyerek: Azt, amelyik olyan nagy, mint én?

Scrooge: Mondtam, hogy hatalmas eszed van, drága gyermekem. Azt, azt.

Gyerek: Még ott lóg.

Scrooge: Igazán? Hát menj és vedd meg! Nesze, itt a pénz, és a cím. /Kifelé / Az írnokomnak küldetem el. Sose fogja megtudni, ki küldte. Ez aztán a jó vicc! És fölemelem a fizetését! Ide pedig kell egy rendes kályha! És most meglátogatom Fredet, az unokaöcsémet! /Ki. /

/ Vidám karácsonyi zene – tánc /

Mócsánné Nagy Ágnes

Ezt a lapot a tudásmegosztás érdekében hoztam létre. Ajánlom diákjaimnak, kollégáknak, bárkinek, akinek segít a tanulásban vagy a játékban.

» magyar nyelv és irodalom, ének-zene szakos tanár – Jókai Mór Református Általános Iskola Nyíregyháza
» drámapedagógus
» általános iskolai tanár (MA)
» osztályfőnök
» gyermekszínjátszás – Vásárhelyi László Alapfokú Művészeti Iskola Nyíregyháza
» tehetséggondozás
» rendszerszemléletű személyiségfejlesztés
» gyermekkórus
» drámapedagógiai eljárások alkalmazása a köznevelésben
» improvizációs versenyek játékmestere
» innováció
» tudásmegosztás

Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.